A 2008/2009-es évben elismerésben részesültek:
A Magyar Ókortudományi Társaság a Marót-díjat ez évben Horváth Lászlónak, az ELTE adjunktusának ítélte oda.
Mindenekelőtt a közelmúltban külföldi folyóiratok lapjain megjelentetett tanulmányai és legfőképpen benyújtott habilitációs értekezése miatt. Mind a tanulmányok, mind a dolgozat középpontjában a szónok Hypereidés áll, akiről korábban, 2001-ben már nagyigényű, az utóéletre is kiterjedő monográfiát jelentetett meg. Újabb tanulmányaiban és habilitációs írásában az azóta előkerült, igen jelentős Hypereidés-töredékekkel foglalkozik, melyek kiolvasásához vagy inkább megfejtéséhez, a görög irodalomtörténet, a papirológia és más diszciplinák módszereit és eredményeit komplex módon alkalmazva és kamatoztatva, ő maga is jelentős mértékben járult hozzá – és aki az alig-alig látható töredékek fényképeit látta, nyugodtan azt mondhatja, hogy munkája brilliáns filológus-teljesítmény volt.
Horváth László érdeme az is, hogy munkája iránt a most induló fiatal klasszikus filológusok között széleskörű érdeklődést tudott kelteni – ennek a mozgósító hatásnak egyebek közt a nemrég véget ért Borzsák-konferencia számos magyar nyelvű előadása is beszédes bizonyítékát adta.
Végül, de korántsem utolsó sorban, Horváth László személyében a hazai klasszika-filológus középgenerációnak olyan tagja kapja a Marót-díjat, aki nemcsak maga, hanem az egész magyar klasszika-filológia azámára kivívta a nemzetközi ókortudomány elismerését. Azzal is, hogy az Archimédés-kódex kiolvasásának eddigi eredményeit összegző konferenciát tavaly éppen Budapesten tartották meg, de azzal is, hogy a Teubner-sorozatban megjelentetni tervezett új Hypereidés-kiadás elkészítésére őt kérték fel.
Renan „Jézus élete” című könyvét 1863-ban jelentette meg, ekkor óriási hatást gyakorolt azáltal, hogy Jézust mint embert ábrázolta, nagy pszichológiai érzékenységgel, de tagadva életében minden természetfelettit. Még ugyanabban az évben két névtelen magyar fordítása jelent meg, és mivel az egyház közben a legszigorúbban betiltotta a mű olvasását és árusítását egyaránt, annyira megnőtt iránta az érdeklődés, hogy 1928-ig még négyszer lefordították. Ezt követően 1991-ben jelent meg Réz Pál fordításában az Európa Kiadónál, ugyanezt a fordítást adta ki 2007-ben a Noran Kiadó, és ez utóbbiról szól Jakab Attila recenziója. A cél természetesen nem az, hogy vitába szálljon Renannal vagy bemutassa a majdnem 150 éve íródott művet, hanem, hogy felhívja a figyelmet arra a kiadói attitűdre, mely az újabb kiadás megjelentetéséhez vezetett. A kiadó ugyanis a művet szakszerű tanulmány nélkül és félrevezető előszóval tette közzé, ily módon Renan könyvét is beleillesztve a „kereszténység alapjait megkérdőjelezni hivatott médiahisztériába, amely a Da Vinci-kód és a Júdás evangéliuma körül keletkezett”. Miután ma a minőségek mindenhol neutralizálódtak, és ebben rendkívül nagy a felelősség nélküli könyvkiadás szerepe, különös fontos lett a felelősen tájékoztató recenzió, mely a könyvet a saját értékén, az éppen aktuális divatoktól függetlenül mutatja be. És éppen ezt teszi Jakab Attila írása.
A kiemelkedő teljesítményt nyújtó középiskolai latintanárok munkájának elismerésére alapított Faludi Szilárd-díjat az Ókortudományi Társaság ez évben a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárnőjének, Csertán Juditnak ítélte oda. Tanítványai társaságunk versenyén az elmúlt években is sikeresen szerepeltek, idén pedig a minores kategóriában Hakkel Tamás első, Kostyál Előd negyedik, Kaposi Brúnó pedig kilencedik helyezett lett. E díj odaítélésével Társaságunk egyben elismerését fejezi ki a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumnak, hogy oktatási programjában a latin nyelv tanításának méltó helyet és megfelelő körülményeket biztosít.”
A 2007/2008-as évben elismerésben részesültek:
Bolyki János tudományos pályája aránylag későn kezdődött: 1978-ban doktorált hittudományból, majd 1982-től lett a KRE HTK Újszövetségi tanszékének professzora, 1996-tól ugyanebben az intézményben profosszor emeritus Kutatási területe az Újszövetségen belül elsősorban a jánosi írások, 2001-ben jelent meg az Osiris-kiadónál a János-evangéliumhoz írott nagy kommentárja Igaz tanúvallomás címmel. E mű tudományos értékét bizonyítja, hogy Bolyki János ezzel szerzett 2004-ben akadémiai doktorátust nyelv- és irodalomtudományból. A mű folytatásaként jelent meg 2008-ban ugyanott a János-levelek kommentárja A tanúvallomás folytatódik címmel. Egészen újszerű megközelítésben vizsgálja a negyedik evangéliumot Bolyki János 2002-ben megjelent könyve, melynek címe: A János evangélium a görög tragédiák tükrében. Szintén egészen új témafelvetés a jézusi asztalközösségek vizsgálata, erről 1998-ban németül publikált egy könyvet Mohr und Siebecknél, melynek jelentős nemzetközi visszhangja volt. Az apokrif-kutatás terén végzett munkája is nemzetközileg elismert. Egyike volt azoknak, akik a 90-es évek elején létrehozták az apokrif iratok kutatására alakult holland-magyar munkacsoportot, és ennek keretében hosszú éveken keresztül szervezte a konferenciákat. Az ezeken elhangzott előadásai angolul jelentek meg Peetersnél a konferencia-kiadványokban, azóta a legjelentősebb külföldi lexikonok, kézikönyvek hivatkoznak rá. 2005-ben magyarra fordította, és jegyzetekkel, kommentárral ellátva megjelentette a József és Aszenethet. Mint oktató Bolyki János teológus generációkat nevelt és egyengette legjobb tanítványi útját, akik közül több mára szintén jelentős tudós lett. Teológusi és tudósi nagyságát mutatja azonban, hogy a hitéleti tárgyak oktatása mellett mindent megtett a hazai vallástudomány fellendítése érdekében. Az AVKF-en a „Vallás és tudomány” c. tárgyat oktatta, a ZSKF mesterszakán a „Vallástudomány klasszikusai”-t, saját nemrég indult szabad bölcsész alapszakjukon pedig azt, amire a szakfelelős éppen felkéri. Bolyki János tagja az MTA Vallástudományi Elnöki Bizottságának, három évig betöltötte a MAB Hit- és Vallástudományi Bizottságának elnöki tisztét és alapító tagja volt a Vallástudományi Szemlének. Bolyki János pályáját református teológusként kezdte, és az maradt mind a mai napig. Munkássága azonban nemcsak a teológiát gazdagítja, hanem az ókortudományt is. Ezért tisztelgünk ma eddigi életműve előtt az Ábel Jenő emlékérem odaítélésével.
Visy Zsolt embernek és tudósnak egyaránt sokoldalú. A Pécsi – nemrég még Ianus Pannonius nevét viselő – Tudományegyetem tanára, legfőbb kutatási területe évtizedek óta a provinciális régészet, azon belül elsősorban a római kori Pannónia története és régészete, különös tekintettel a hadsereg-, a limes- és a technikatörténetre. Emellett ő volt a kezdeményezője a légi régészet hazai alkalmazásának, azonkívül foglalkozott műemlékvédelemmel, s még a tudományos diplomácia terén is szerepet vállalt, mikor a Seuso-kincsről folyó vitában angol meghívásra a magyar álláspontot ismertette. Tevékenységéről, elsősorban a régészeti szenzációnak számító pécsi Cella septichora ásatásával kapcsolatban – kevés tudósnak adatik meg – a szakmabelieken kívül az egész ország több ízben a napi sajtóból értesülhetett. A legfontosabb azonban kiemelkedő tudományos teljesítménye, melyet nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi tudományos közvélemény is ismer és nagyra értékel. Ennek bizonysága a külföldről kapott meghívások gyakoriságán túl az is, hogy 2003-ban a nemzetközi limes-konferenciát Pécsett tartották meg, legfőbb bizonysága mégis számos fontos vagy éppen alapvető fontosságú tanulmánya és könyve, melyeknek szerkesztője illetve szerzője volt, s amelyek jórészt angol, német, olasz és orosz fordításban is megjelentek, mint amilyenek – csak néhány példát idézve – az Intercisa. A római kori Dunaújváros (1977), A római limes Magyarországon (1989) vagy a Magyar régészet az ezredfordulón (2003). Visy Zsolt eddigi gazdag, iskolateremtő életművét az Ókortudományi Társaság az Ábel emlékérem odaítélésével kívánja elismerni.
A Társaság Marót Károly-díjával idén Kovács Péter régészt tünteti ki. Kovács Péter eddigi mintegy másfél évtizedes pályafutása alatt provinciális és birodalmi problémákkal egyaránt foglalkozott. Témáit régészként és filológusként közelíti meg; széleskörű szakmai érdeklődése rendkívüli munkabírással és elkötelezettséggel párosul. Hazai és mindinkább nemzetközi elismertségét azonban felkészültsége és munkaszeretete önmagában még nem indokolná: problémalátása az, ami munkáját érdekessé és a szélesebb szakmai közösség számára hasznossá teszi. A Pannónia-kutatás régi deziderátumát valósítja meg a kezdetben Fehér Bencével és Lőrincz Barnabással együttesen elindított, s egy ideje egyedül Kovács Péter által vitt Fontes Pannoniae Antiquae sorozat, mely eredeti nyelven, fordításban, filológiai és történeti kommentárokkal ellátva adja közre Pannónia történetének szöveges forrásait. A kötetekben érvényesített szerkesztői és szerzői szemléletmód sokban túlmutat a hasonló forráskiadványok nemzetközi hagyományain, amennyiben a történészi megközelítés maximális igényességgel egyesíti a filológuséval, az epigráfuséval és a régészével. Eddig négy kötet látott napvilágot; az első két kötet már angolul is megjelent. Kovács Péter eddigi könyvei sorábaól feltétlenül meg kell említenünk itt az 1999-ben megjelent Vicus és castellum kapcsolata az alsó-pannóniai limes mentén című munkát és a Römische Inschriften Ungars sorozat által gondozott 2005-ös, Tituli Romani in Hungaria című supplementumát, melyben a korábbi kötetek megjelenése óta előkerült feliratokat közli. Ugyancsak 2005-ben jelent meg Marcus Aurelius esőcsodája és a markomann háborúk című monográfiája, melynek átdolgozott angol változata megjelenés előtt áll a leideni Brill kiadónál, vagyis egy olyan kiadónál, melynél megjelenni nem egészen mindennapi rangot ad bármely kutatónak. Kovács Péter sokrétű kutatói és oktatói munkája mellett jelenleg ellátja a Corpus Inscriptionum Latinorum pannóniai köteteinek magyarországi koordinációját is, mely olyanféle fényes feladat, melynek ellátásához nagy adag hősiességre is szükség van.
A Révay-díjat idén Tóth Péternek ítéljük Hubai Péter, A Megváltó a keresztről. Kopt apokrifek Núbiából c. könyvéről írott recenziójáért, mely a Vallástudományi Szemle 2007/1-es számában jelent meg. Tóth Péter nem vonja kétségbe Hubai könyvének jelentőségét, hanem elismeri, hogy „a két szöveg közlésének, fordításának és kommentálásának révén Hubai Péter nemzetközileg is jelentős publikációval gazdagította a hazai patrisztika és koptológia irodalmát”. A két szöveg értelmezésével és besorolásával kapcsolatban azonban egy nagyon lényeges módszertani problémát vet fel. Mivel Hubai a két szöveget apokrifeknek tekinti, vizsgálatuknál is a kanonikus és apokrif iratokkal való összevetésre szorítkozik, a homiletikus és liturgikus irodalmat viszont figyelmen kívül hagyja. Tóth Péter ez utóbbiakból hozott párhuzamokkal világítja meg több Hubai által homályban hagyott hely értelmét, és felveti annak a lehetőségét, hogy mindkét irat tudatos írói szerkesztés eredményeként jött létre a 6-7. században, és így aligha tekinthető apokrifnek. Tóth Péter recenziója egyrészt azért jelentős, mert hozzásegíthet a Hubai által publikált szövegek jobb megértéséhez, másrészt, mert rávilágít a műfaji meghatározások bizonytalanságára, különösen pedig az oly divatos „apokrif” kifejezés esetlegességére.
Könczöl Miklós már egyetemi évei folyamán sokat ígérő hallgatónak mutatkozott. Azóta igazolta a hozzá fűzött reményeket: rendszeresen részt vesz és előad az ókortudomány hazai konferenciáin, különböző folyóiratokban rendszeresen publikál, mind magyarul, mind idegen nyelven, több egyetemünktől igényelt oktatói munkájáról nem is beszélve. Határok és területek című igen árnyalt és igényes recenziójáért (AntTan 51, 2007, 185–192), melyben klasszika-filológiai és ezzel párhuzamosan szerzett jogi képzettségét egyaránt kamatoztatta, az Ókortományi Társaság a 2008. évi Révay-díj egyik kitüntetettjének választja.
A kiemelkedő teljesítményt nyújtó középiskolai latintanárok munkájának elismerésére alapított Faludi Szilárd-díjat az Ókortudományi Társaság ez évben a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanárnőjének, Kudari Enikőnek ítélte oda. Tanítványai Társaságunk Versenyén már eddig is többször értek el helyezést, kaptak első és másod fokú dicséretet. Idén egyik tanítványa, Embey Isztin Tamás első helyezett lett a maiores kategóriában, másik tanítványa, Véges Katalin pedig harmadik lett Versenyünk minores kategóriájában. E díj odaítélésével Társaságunk egyben elismerését fejezi ki a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumnak, hogy oktatási programjában a latin nyelv tanításának méltó helyet és megfelelő körülményeket biztosít.
A 2008-as könyvfesztiválra jelent meg a Noran kiadó Modern Dekameron sorozatának legújabb kötete, a Huszadik századi indiai novellák. A kötet szerkesztője és fordítója Greskovics Endre, aki nem először járul hozzá jelentős mértékben a modern indiai irodalom magyarországi megismertetéséhez. A Huszadik századi indiai novellák átfogó képet ad mind a gyarmati, mind a független India prózájáról, és az indiai származású, a világ más tájain élő világhírre szert tett írók is méltó helyet kapnak benne. Greskovics Endre az elmúlt évtizedekben az angol nyelvű irodalom számos kiváló művét ültette át magyarra, mint például Gita Mehta (Gítá Méhtá) vagy Arundhati Roy (Arundhati Ráj) regényeit. Neki köszönhető az indiai származású Salman Rushdie (Szalmán Rusdí) szinte valamennyi magyar nyelven megjelent munkájának fordítása. Szerkesztői tevékenysége során biztos kézzel választja ki a magyar közönség érdeklődésére leginkább számot tartó írásokat, és mind a válogatás, mind a fordítás munkájába immár hosszú évek óta bevonja a magyarországi indológusok több nemzedékét, sokuknak biztosítva így az első publikáció megjelenését.
A 2006/2007-es évben elismerésben részesültek:
Hegyi Dolores azon kutatók közé tartozik, akik publikációikban is megfoghatóan az ókortudomány egységét igazolják: három nagy terület határozza meg H. D. kutatási tematikáját: a nyelvészet, a történelem és a vallástudomány; recenzióiban, egy-egy rövidebb cikkében pedig tetten érhető irodalom iránti tudós érdeklődése is. Döntő módon az ókori történelem és vallások témaköre határozza meg pályáját, ezekről számos magyar és idegen nyelvű tanulmány és monográfiák tesznek tanúságot, így pl. az Apollo Könyvtárban megjelent „Iónok Kis-Ázsiában” c. munkája vagy a „Görög történelem a kezdetektől Kr. e. 30-ig” általa írott része, a „Polisz és vallás: bevezetés a görög vallástörténetbe”. A görögség más kultúrákkal, népekkel való érintkezése témájában számos nemzetközi elismertségre is számot tartó tanulmánya született. A fentebb felsorolt műveket az egyetemi oktatásban is kitűnően lehet használni, akárcsak Görög vallástörténeti chrestomathiáját. Az ókori irodalom nagyközönség számára befogadhatóvá tételét segítik pl. Plutarkhoszhoz vagy Hérodotoszhoz írt jegyzetei és utószavai. H. D. eddigi életműve tudósként, oktatóként és az ókori irodalom ismeretének terjesztőjeként egyaránt nagy elismerést érdemel – az Ókortud. Társ. Ebben az évben őt javasolja az Ábel Jenő emlékéremmel való kitüntetésre.
Vargyas Péter 1975-ben végzett az ELTE történelem szakán, majd közel két évtizeden át az MTA Keleti Könyvtárában dolgozott. Itteni tevékenységének a szakma az asszíriológiai könyvek felfutását köszönhette, ugyanakkor ez a hely egyfajta szakmai menedékként is szolgált számára. Érdeklődése hamarosan az újbabilóni kor gazdaságának és társadalmának kutatása felé fordult, ami nem kis részben annak is köszönhető, hogy 1980 és 1984 között a korszak egyik legkiválóbb kutatójánál, Dandamejevnél dolgozhatott levelező aspirantúra keretében Leningrádban. Egy heidelbergi Humboldt-ösztöndíj után kezdett tanítani: először a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd Pécsett, ahol 1997 óta főállásban tanít. Nemzetközi ismertséget leginkább az újbabilóni gazdaságtörténetről írt munkái hoztak számára. Kiemelkedik A History of Babylonian Prices in the First Millenium B. C. című nagy árösszefoglalásának első kötete, a Prices of the Basic Products. A Heidelbergben megjelent mű a mindennapi cikkek árváltozásai alapján bizonyítja, hogy Babilónia gazdaságában az első évezredben piaci viszonyok uralkodtak. Egy másik igen fontos kutatási területe a pénzhasználat kérdése volt, a témában írt tanulmányait a szakma vezető folyóiratai közölték. Tevékenysége nem csupán az újbabilóni korra terjedt ki. Fontos és nemzetközileg jól fogadott tanulmányokat közölt Ugarit gazdaságáról, sőt Mezopotámia általános gazdaságtörténeti kérdéseiről is.
A Révay-díjat Vince Máté kapja a Császárok története (Historia Augusta) (Havas László tanulmányával, Debrecen Univ. Press., 2003) című könyvről írott kritikájáért, mely Ha meglenne címmel jelent meg a Buksz 2006 nyári számában. Megejtő az a magabiztosság, mellyel egy ifjú szakember – mellőzve a félreértett tekintélytiszteletet és a tiszteletköröket – csak a vizsgált mű tényleges értékeit tartva szem előtt készíti el kritikáját. Ez jól párosul a Buksz megszokott provokatív stílusával, melynek alkalmazása a recenzálónak nem esik nehezére. Ezzel újólag ráirányítja a figyelmet a fordítás felelősségére, és a csoportosan végzett munkábn rejlő kockázatokra. Szintén Révay-díjat kapott Kozák Dániel az Ókor 2006/1-es számában megjelent recenziójáért. A recenzió tárgya Suetonius összes műveinek az Osiris kiadónál megjelent kötete, amely a Császáréletrajzok Kis Ferencné-féle fordítását Kopeczky Rita átdolgozásában, a többi művet pedig Kopeczky Rita új fordításában tartalmazza (Bp. 2004). Kozák Dániel elsősorban azt tekinti feladatának, hogy összehasonlítsa egymással a Császáréletrajzok átdolgozás előtti és utáni magyar szövegét, helyenként visszatekintve a mű első, 1896-os Székely István-féle fordítására. Néhány példán keresztül kimutatja, hogy a két újabb magyarítás fokozatosan elszakad a latin mondat struktúrájától, és egyre közelebb áll a magyar irodalmi nyelvhez – sejtetve, hogy ez lenne a kívánatos tendencia. Elsősorban a latin periódusok visszaadására koncentrál: az alárendeléseket az újabb kiadásokban egyre inkább mellérendelések, a pontosvesszőket kettőspontok váltják fel. Mintegy a fordítóval együttgondolkodva felhívja a figyelmet azokra a technikai megoldásokra, amelyekkel a kortárs fordító az értelem és a stílus hű visszaadása mellett képes feldarabolni a többszörösen összetett mondatokat. Kozák Dániel jó példát ad arra, hogy nemcsak bíráló recenzió okozhat intellektuális izgalmat. Ráadásul terepközeli megfigyelései miatt az írást hasonnal adhatjuk fel kötelelző olvasmányként latin stilisztikai gyakorlatokon vagy műfordítói szemináriumon.
Az Ókortudományi Társaság a választmány döntése alapján a Lénárd Sándor díjat idén Fehér Bencének ítélte oda. Fehér Bence már több mint egy évtizede foglalkozik a pannoniai latinsággal, 10 éve szótárt tett közzé a pannoniai latin szókincsről, majd több tanulmányt jelentetett meg a pannoniai latin nyelv különböző aspektusairól. Idén jelent meg Pannonia latin nyelvtörténete c. munkája, amely először dolgozza fel kielégítő alapossággal a pannoniai latin nyelvemlékeket, elsősorban a feliratokat. Több mint ötszáz oldalas monográfiája nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, mintaszerű nyelvészeti munka, idegen nyelvű publikiációja esetén méltó helyet kaphat a római birodalom provinciáinak latin nyelvével foglalkozó monográfiák sorában.
Vágó Mária, a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola oktatója volt, s évek óta az ő keze alól kerül ki a legtöbb Szegeden latin szakra felvett hallgató. Önzetlen (ugyanis minden anyagi ellenjuttatás nélkül kiegészítő órákat is tart tanulóinak a jobb felkészülést segítendő) és igen eredményes tanári munkája okán az Ókortudományi Társaság neki ítéli a Faludi-díjat. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó középiskolai latintanárok munkájának elismerésére alapított Faludi Szilárd díjat az Ókortudományi Társaság ez évben a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium tanárának, Szőke Ágnesnek is odaítélte. Szőke Ágnes már évtizedek óta tanítja a latin nyelvet nagy sikerrel az Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban, és eddigi pályafutása során tanítványai révén jelentős eredményeket tudott felmutatni országos latinversenyeken. Tanítványai Társaságunk versenyén többször értek el helyezést és számos első- és másodfokú dícséretet vihettek haza. Idén tanítványai a maiores kategóriában többszörös dicsőséget szereztek felkészítő tanáruknak egy 2., egy 5. És egy 19. helyezéssel. E díj odaítélésekor Társaságunk Szőke Ágnes eredményes oktatói, nevelői tevékenységét díjazva egyben elismerését fejezi ki a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumnak is, hogy oktatási programjában a latin nyelv tanításának méltó helyet és megfelelő körülményeket biztosít.
Nagyillés János, a Szegedi Egyetem Klasszika-Filológiai Tanszékének adjunktusa fordításai korban és tematikában is széles körben mozognak. Görögből, latinból verset és prózát fordított eddig, így pl. Sallustios Az istenekről és a világról (De deis et de mundo) c. művét (2000), klasszikus és neolatin szövegeket. Fordításaira a kifogástalan szövegértés, jó forma- és stílusérzék s metrikai szempontból a jó verselés jellemző. Két latin mondások-kötete jelent meg prózai és verses fordításban: Cato és Publilius Syrus (2001), valamint Andreas Lusitanus Eborensis szentenciái (2003), a Priaposzi versek (eddig folyóiratban, 2002-ben, de könyvalakban is előkészületben), Elisabeth Weston újlatin költőnő számos költeménye szintén folyóiratokban (2003, 2004), könyvalakban Földi és égi hitviták címmel egy nem könnyen fordítható szerző, Jacobus Paleologus munkáiból válogatás (201 o., 2003), több kötetben a versbetétek fordítása (pl. Szörényi László: Philologica Hungarolatina-ban 2002; Kénosi Tőzsér János – Uzoni Fosztó István: Az unitárius egyház története I., 2005, ez utóbbiban Luther, Kolozsvári Pál, Bükfalvi Imre etc. verseinek fordításai), Columella Földművelésről c. műve 10., versben írott könyvének átültetése, s még sorolhatnánk. A fordítói utánpótlás ígéretes s már eddig is bizonyító alakjakánt az Ókortud. Társ. Nagyillés Jánost Kerényi Grácia díjra javasolja.