Ókortudományi Társaság

2026. október 6.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

Az előadás olyan újasszír kori földbe temetett együttesekkel foglalkozik, melyek építkezéssel vagy építmények újjáépítésével függenek össze. A birodalom magterületén, monumentális épületek (paloták, templomok, városkapuk) konstrukciójához szorosan hozzátartoztak azok az összetett bajelhárító rituálék, melyek során téglából kialakított dobozokban istenek, démonok, vagy állatok szobrocskáit helyezték el a padlószint alatt. A magas képzettségű ráolvasópapok pontosan követték azoknak az ékírásos kézikönyveknek az előírásait, melyek közül számos ránk maradt, így követni lehet a mágikus eljárások részleteit.

Az iraki kurdisztáni Grd-i Tle 2016 óta folyó magyar ásatásain számos olyan jelenség került elő alapozásokból vagy építkezéssel összefüggő feltöltésekből, melyek sokkal egyszerűbbek, mint a fővárosokban előkerült depozitumok. Itt a birodalom peremterületén, nem voltak a földbe temetett együttesekben figurák, csak edények, állati és emberi maradványok, de a szellemi háttér azonos lehetett, mégpedig a bajelhárítás. Az előadás kísérletet tesz arra, hogy az ilyen, a régészet által gyakran strukturált depozitumnak nevezett jelenségek alapján legalább részben rekonstruálja az egykori rituálékat. Végül az előadás kitér arra az érdekes jelenségre, hogy Grd-i Tle feltárása során megfigyeltük, hogy az újasszír kor után, a hellénisztikus-pártus időszakban ugyanezek a rituális eljárások tovább éltek.

Biró Tamás (Eötvös Loránd Tudományegyetem):
A rabbinikus judaizmus létrejöttének négy stádiuma:
Hebraisztikai és vallástudományi nézőpontok

A zsidó vallás történetét mind a mai napig leginkább Mózessel vagy Ezrával kezdik elbeszélni. Ezzel szemben, az elmúlt évek szakirodalmára alapozva, a rabbinikus judaizmus létrejöttében négy, rendkívül lassú fázist különítek el, amelyekre a tóraizáció, judaizáció, rabbinizáció és babilonizáció kifejezéseket használhatjuk. A vaskori politeista vagy henoteista JHVH-kultuszt fokozatosan felváltja egy szakrális könyvnek, valamint egy értelmező- és rítusközösségnek a meghatározó szerepe. Majd a középkorra kialakul a rabbinikus judaizmus, mint a Tórának egy jellegzetes performatív exegézise. Végül, a középkor végére utóbbin belül is a babilóniai formák válnak meghatározóvá. Mindegyik fázisban számos alternatív jelenség is jelen van, amelyeket csak az utókor tart majd periférikusnak. A kognitív rítuskutatás szempontjából a teológiailag korrekt vallási formák és a „religion in the wild” formák dinamikáját beszéli el ez az új narratíva: előbbiek kiszorítanák a kontraintuitív ágenst (az istenséget) a kanonikus thematikus szerepeiből, de utóbbiak visszacsempészik a természetesebb rituális struktúrákat.

2026. április 6.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

Jelen előadás keretében a festett, monumentális, hieroglif feliratokban megfigyelhető művészi-technikai sajátosságok azonosítási lehetőségeinek és korlátainak vizsgálatára kerül sor. Esettanulmányként a thébai nekropolisz egyik magánsírjának (XVIII. dinasztia, i. e. 15. század; 84. számú sír) szöveges programja szolgál. A feliratok fizikai jellemzőinek részletes elemzésére támaszkodva a kutatás arra irányul, hogy meghatározza, hány különböző alkotó vett részt a sírkápolna szöveges programjának kivitelezésében. Ezzel párhuzamosan az előadás arra is kitér, milyen szempontok alapján kerülhetett megszervezésre a sírban végzett dekorációs munka, illetve foglalkozik a közreműködő művészek eltérő írástudási kompetenciáinak vizsgálatával is.

Szabó Dániel:
A gall háború régészete

Az előadás Caius Julius Caesar galliai hadjáratainak, valamint az azokat közvetlenül követő időszaknak a régészeti kérdéseit tárgyalja a legfrissebb kutatási eredmények tükrében. Foglalkozik azzal, hogy milyen történeti valóság húzódhat meg Vercingetorix alakja mögött, valamint kitér a Valence mellett feltárt római katonai táborok problematikájára, különös tekintettel kronológiájukra és a hadjáratokkal való esetleges kapcsolatukra. Bemutatja továbbá, miként járultak hozzá az utóbbi évtizedek régészeti feltárásai az i. e. 52. év meghatározó katonai eseményeinek (például Avaricum elfoglalása, a gergoviai fiaskó, valamint Alesia ostroma) rekonstruálásához. Az előadás második fele Bibracte szerepét vizsgálja. Caesar beszámolói szerint ez az oppidum a kelta haeduusok legjelentősebb, legnagyobb és leggazdagabb központja volt. A hadjáratokban betöltött szerepe is jelentős: közelében arattak győzelmet a rómaiak a helvétek felett i. e. 58-ban, a gall háború első nagy csatájában; itt választották meg Vercingetorixot a gall szövetség vezetőjévé i. e. 53-ban; Caesar itt kezdte meg a gall háborúról szóló feljegyzéseinek írását is. A 2000-es évek során az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészei által, Szabó Miklós irányítása alatt feltárt bazilikális alaprajzú épület értelmezése új és izgalmas problémakört vet fel, amely jelentősen árnyalja és új megvilágításba helyezi Bibracte szerepét a háborút követő politikai és társadalmi átalakulás folyamatában.

2026. február 11.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

A platonikusok az ember valódi énjét a platóni Első Alkibiadés nyomán hagyományosan a testet eszközként használó lélekkel azonosították. Plótinos összetett választ ad az emberre, a valódi énre irányuló kérdésre, és megkülönbözteti magasabb, racionális énünket és az animális ént. Elmélete szerint a racionális-intellektuális lélek maga egyáltalán nem kötődik a testhez, csupán az általa létrehozott „képmás” lép közösségre az utóbbival – ezt az összetételt nevezhetjük „élőlénynek”. Az érzékelés és az érzelmek lényünk ezen rétegéhez tartoznak, amely „a miénk”, de nem „mi magunk”. Az előadásban két tézis mellett érvelek: (1) A szakirodalomban felmerült elgondolás, mely szerint Plótinos későbbi írásaiban egyfajta hülomorfizmust fogad el, komoly megszorításokat kíván. (2) Az én Plótinosnál dinamikus jellegű – kulcsfontosságúak azok a szöveghelyek, amelyek énünket a diszkurzív ész (dianoia) szintjére helyezik.

Buzási Gábor:
A Legum allegoriae helye Alexandriai Philón magyar kutatástörténetében

Alexandriai Philón az utókor számára szinte egy személyben képviseli a hellénisztikus zsidó gondolkodás és szentírás-értelmezés hagyományát. Életművének jelentős részét a Mózes öt könyvéhez fűzött allegorikus kommentárjai alkotják, amelyekben elsősorban a kozmosz és az emberi lélek működéséről fejti ki átfogó nézetrendszerét a hellénisztikus filozófia nyelvén. Philón magyar kutatói mindeddig jóval kevesebb figyelmet fordítottak a szerző allegorikus magyarázataira, mint történelmi és politikai vonatkozású írásaira. Az előadásban először áttekintem Philón eddig alig kutatott magyar recepciójának főbb vonásait, választ keresve ennek a meglepő aránytalanságnak az okaira, majd közelebbről bemutatom allegorikus kommentársorozatának nyitó darabját, a paradicsomi történetet tárgyaló Legum allegoriae c. művét, amelynek első magyar fordítása nemrég készült el.

2025. december 10.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

Az elmúlt években egyre intenzívebbé váló régészeti kutatások Dél-Irakban jelentősen megnövelték az emberi történelem legkorábbi, írott forrásokkal rendelkező korszakának megértéséhez szükséges forrásanyagot. A jelenleg zajló feltárások többnyire az időszámításunk kezdete előtti 3. évezredben virágzó sumér városok feltárására összpontosítanak. Ezen városok közül jelen előadás középpontjában az iraki Dhi Qar kormányzóságban található Girszu (mai nevén: Tello) áll, amely lelőhely és az onnan előkerült nagyszámú feliratos tárgy fontos szerepet játszott a sumérológia tudományának létrejöttében a 20. század fordulóján. A British Museum égisze alatt 2016 óta tartó Girszu Projekt céljai között szerepel, hogy e korai sumér városról alkotott képünket friss régészeti eredmények fényében értékelje újjá. Az előadás az elmúlt években előkerült epigráfiai forrásanyagot mutatja be, és kísérletet tesz ezen források előzetes kiértékelésére.

Szikora Patricia:
A hősnők „igazság-érzete”

Ovidius Heroides című levélgyűjteményének elhagyott hősnői elégikus hangon vágyakoznak az immár más, új kalandokat kereső férfiak után. A levelek azonban inkább egymáshoz jutnak el, hiszen elsősorban a szerzői közösség tagjai ismerik és olvassák egymás monologikus sorait, kölcsönöznek érveket, gondolatokat, mitikus példákat. A mitikus nőalakok tulajdon kézjegyükkel, könnyeikkel, adott esetben vérükkel éppen most pecsételik meg és mossák el a hártyára (charta) vetett betűket. Phyllis szoborállítást vizionál a csalfa férfiról, Laodamia viaszszoborhoz beszélve vigasztalódik, Oenone pedig az egyre magasodó fa kérgébe vésett szótól remél gyarapodó reputációt. Az előadásban azt mutatom be, hogy az Ovidius által a kánonból „átváltoztatott” heroisek – bezárult világuk fiktív megtapasztalásában – hogyan kérdőjelezik meg a valóságot, valószerűséget és igazságot.

2025. október 7.

Meghívó

című előadásai.

Az előadások témája:

Az előadás azt vizsgálja, hogy az igazság tudományos kutatására mint emberi tevékenységre vonatkozóan milyen mércéket hagytak ránk a görög filozófusok, különös tekintettel arra a manapság sokat vitatott kérdésre, hogy van-e „haszna” az olyasféle diszciplináknak, mint általában a bölcsészettudomány (köztük kiemelten a filozófiatudomány). A philosophia platóni-arisztotelészi fogalmából kiindulva megvizsgálja előtörténetét és gyökereit (Püthagorasz és Hérakleitosz művében), és kimutatja kontinuitását Szókratészen át Platónig és Arisztotelészig. Amellett érvel, hogy a görög philosophia fogalma nem csupán lefektette az igazság tudományos kutatásának módszertani alapjait, hanem egyúttal egzisztenciális és értékdimenziókat is hordozott. Levonható tanulságként megállapítja, hogy egy demokráciában a görög szellemben felfogott philosophia művelése nem egyszerűen „hasznos”, hanem életbevágó.

Ittzés Máté:
Velárisok és palatálisok

Az indoeurópai semleges nemű *-s-tövű főnevek ragozásában a képzőmorféma kvalitatív ablautváltakozást mutatott, legalábbis a késői alapnyelvi korban (*-es– : *-os-). Ez a szembenállás az eredetileg veláris vagy labioveláris zárhangokra végződő igegyökökből történő képzéseknél – a szabályos hangváltozásokat figyelembe véve – palatális : veláris alternációt eredményezett az indoiráni köztes alapnyelvi paradigmában. A váltakozást azonban az egyes indoiráni leánynyelvek analógiásan, paradigmatikus kiegyenlítődés révén megszüntették, mégpedig szinte kivétel nélkül a palatálist tartalmazó allomorf javára. Létezik azonban néhány olyan főnév, amelyben velárist találunk, illetve elszigetelten az is előfordul, hogy egy szónál adatolt – akár ugyanabban a nyelvben, akár rokon nyelvekben – mindkét változat. Az előadás ezekre a „kivételes” esetekre összpontosít, és azt vizsgálja, vajon csupán az analógiás változások véletlenszerűségével magyarázhatók, vagy valami más tényező áll a jelenség hátterében.